Fantine DeLacroix

TELJES NÉV: Fantine Anne DeLacroix
BECENÉV: Fantine, Fan és legvégső esetben Fannie, másként nem igazán hívnak, mivel a Tinától egyenesen heveny hányinger kerülget
SZÜLETÉSI IDŐ, HELY: 1990. november 13. , Provence, Franciaország
KOR: 23 éves
PLAY BY: Jennifer Lawrence
CSOPORT: különlegesek
JELLEM: Nem vagyok különösebben könnyű eset, bár igyekszem mindig kedvesen, udvariasan és megértően viselkedni azokkal, akik körülöttem élnek. Hiszen az erőszak nem vezet sehová, és attól, hogy korán reggel a buszon lökdösődöm, vagy leordítom valakinek a fejét, az én hangulatom sem javul és mások napját is sikeresen zátonyra viszem. Egyébként a családom nagyon fontos számomra, hála az égnek elég összetartóak vagyunk, és mindig számíthatunk egymásra. Édesapám protestáns lelkész, haladószellemű, a szeretetet és az igazságot mindennél fontosabbnak tartják anyával, és minket, a testvéreimet és engem is ebben a szellemben neveltek. Igyekszem mindenben a helyes megoldást választani, bár néha az nem könnyű, mivel az érzéseim gyakran befolyásolják az ítélőképességem. Ezzel együtt jó érzés tudni, hogy nem csupán a rokonaim, de szűk, ám annál összetartóbb baráti köröm is mellettem áll, ha történik valami. Erre pedig a közelmúlt eseményeinek fényében valószínűleg szükségem is lesz, amint megemésztem, ami velem történt. Majd egyszer. Vagy soha.
Nem szeretek titkot tartani, ezzel együtt rám lehet bízni bármit, mivel nem kenyerem – vagy kalácsom – sem a pletyka, sem az intrika. Gyerekkoromban az osztálytársaim gúnyos vicceinek folytonos céltáblája voltam a fogszabályozómmal, a papám foglalkozásával, akit minden szülő megvetett a gyülekezeten kívülről, mert biciklivel járt dolgozni, és miatta elárasztották a más körzetből érkező hívők Provence-t. Ezért már az elköltözésünk előtt sikerült vastag bőrt növesztenem, viszont a kritikát máig nehezen viselem, és hajlamos vagyok túlzásokba esni. A szívem nagy, sok ember, állat, szín, tájkép, évszak, regény, dallam és minden hasonló sokaság belefér, a szabályokhoz nehezen alkalmazkodom – főleg, ha nem én hozom őket -, mégsem szeretnék elnyomni másokat; könnyen meg lehet fogni harmónikus kapcsolatokkal.
Az ágyból nehezen kelek, a szám egészségtelenül édes sokszor, és a kedvemet nem határozza meg, mi történik velem talán két perc múlva. Általában előre tervezek, és bizony nehezen állok el a tervtől, ha homokszem kerül a gépezetbe. Könnyen felidegesítem magam bármin, és a mérgem nehezen engedem el; a sérelmet, ha nem beszélem ki elég hamar magamból, képes vagyok évekig magam előtt görgetni. Van még mit tanulnom erről. Ráadásul sokszor türelmetlen vagyok másokkal szemben, és általában én is azokat bántom, akik a legközelebb állnak a szívemhez, mert az első mérgem nehezen tudom elfojtani. Szokásom túl hevesen bizonygatni a magam igazát, és egy veszekedés keretein belül az érveim nem mindig tükrözik szilárd hitem pozitív vonásait. Ha pedig ez még nem lenne elég a kevésbé szerethető tulajdonságaim lajstromán, csak közlöm: a szülőhelyemen is képes vagyok eltévedni, mivel pocsékul tájékozódom.
Ennek ellenére nem vagyok felelőtlen, nővéri szerepben és alkalmazottként is mindig tudom, mi a kötelességem. A gondolataim viszont könnyen elkalandoznak, az álmodozás talajáról pedig gyakran egy csettintés is visszaránthat – mikor már talán túl késő…
Általában tele vagyok energiával és igazságérzettel – leginkább családi vonások –, és előbbi az általam űzött, sokoldalú hobbikon is meglátszik. Gyerekkorom óta kedvtelésből zongorázom – mire nem jó, ha a papa tulajdonában van egy kántor egy orgonával? -, és bár a tudásom nem kiemelkedő, a zene megnyugtat. Illetve kosárlabdázom, ha szép az idő, családi körben és szívesen bújom a szakácskönyveket is, hogy azután megvalósíthassam a lehető legfurcsább recepteket is. Mondják, gyakorlat teszi a mestert.
A biciklizés egyébként az én életemben is fontos szerepet tölt be, szinte mindenhová Pablo, az én csodálatos, jól karbantartott kétkerekűm repít, amit az első aranyhalam után neveztem el. Hosszú történet.
És, ha most az gondolod, az én életem csak a rohanásból áll, hadd nyugtassalak meg, egyáltalán nem! A nagy családos, sok gyermekes jövőképem egyenlőre még valóban a jövőre van bízva, és amikor leülök a konyhapultra vagy a kádba egy regénnyel, akkor bizony nem létezik más, csak Jane Austen – mert ő bizony mindig létezik! - , a Csend és én.
KÜLSŐ: A külsőmre nem fordítok több figyelmet soha az egészségesnél, még mérleget sem vettem, amin tesztelhetném a súlyomat, mert annyi bosszúságot okoz egyes nőknek. Az egész életüket képes megnyomorítani két apró szám. Ezért én csak azzal vagyok tisztában, hogy a magasságom 172-74 cm közé esik, ami leginkább középmagasnak nevezhető. Az alakommal sosem voltak problémáim, mivel az édességek mellett a napi rendszeres testmozgás is az életem szerves része. Emellett kamasz koromban mindig zavart a csípőm szélessége, és mániám volt, hogy túl nagy az orrom, kicsi a mellem…
A sok kamasz-dilemma aztán kikopott az életemből, és elégedett vagyok az alakommal. Az ízlésem pedig a ruhák terén nem változik egykönnyen. Szívesen viselek farmert, a virágboltban lezserebb, könnyebb darabokban teljesítek szolgálatot, míg ha az alkalom úgy kívánja, nagyon szívesen ki is öltözöm. A stílusom – már ha van nekem olyan – sosem követte az éppen aktuális trendet, a színek mégis mindig előkelő helyen szerepeltek a listámon. Nincs árnyalat, amitől viszolyognék – talán csak a narancssárga és a citromsárga, ami szőke tincseimmel egészen érdekes egyveleget alkot.
Ha már a hajamnál tartunk, gyárilag örököltem a sötétszőke és a világosbarna közé datálható színt, hosszát tekintve a lapockám alá ér, gyenge, egyszerű hullámokkal, amelyek az anyai gének miatt bolondítják meg a fésűmet nagyon-nagyon sokszor. Feltűzöm, összefogom – mivel elég dús, szívesen szobrászkodom vele. Erre kár több szót vesztegetni.
A szemeim pedig igazán fontosak számomra, mivel a másik emberen is azonnal erre terelődik a figyelmem, amint szóba elegyedünk, vagy csak szemkontaktusba lépünk. Az én lélektükreim sötétkékek, szempilláim dúsnak mondhatóan keretezik őket. Mondani szokás, a szem beszédesebb minden szónál – én is ezt az elvet vallom.
ÉRDEKLŐDÉSI KÖR, HOBBI: Nos, lássuk csak. Hosszú listát készülök idefirkantani, épp ezért körülményesen át kéne gondolnom, de… talán rövidebbre tudom fogni. Elöljáróban igen színes repertoárral rendelkezem az érdeklődési körömet illetően, mivel annak ellenére, hogy a humán tárgyakban mélyedtem el az iskolában – és máig közelebb állnak hozzám a jó regények, az idegen nyelvek, a történelem, az irodalom egy turmixgépnél - , azért a horizontom jelentősen tágult, mióta a tanulásra szánt idő mással telik ki. Szívesen, és igen lelkesen olvasok, a zuhanyrózsának és a bolti virágoknak énekelgetek, és bármikor könnyedén el lehet engem csábítani túrázni, színházba, múzeumba vagy akár még gyerekfelvigyázásra is, mivel a gyerekek mindig közel álltak hozzám terjedelmes családom miatt. A vasárnapi istentiszteleteken rendszeresen és aktívan részt veszek, illetve sokszor elkísérem apát ételt-osztani telente.
Ezen kívül érdekel még számos más dolog. A csokoládékészítés – mert ez kit ne érdekelne? -, az üvegfújás – sosem próbáltam -, a festés – nincs tehetségem hozzá, de bárcsak lenne! -, és még bőszen sorolhatná a bennem élő örök álmodozó gyerek, mennyi mindent szívesen tenne még, mielőtt… mielőtt mi lesz?
KÉPESSÉG: Gyógyítás
FÉLELEM: Rettegek attól, hogy egyszer a képességem miatt megbélyegeznek. Pedig nem vagyok gonosz, sem ártalmas... csak épp az emberek félnek mindattól, ami egy kicsit is más. Egy kicsit is különleges.