Drake Ahn

Tényleg érdekel a történetem? Na jó, elmondom, csak közben hagy gyújtsak rá. Áh, így már sokkal jobb. Na szóval: Párizs egyik legelitebb kórházában jöttem világra. Ebből gondolom egyértelmű, hogy a szüleim igen pénzesek voltak. Hogy mivel keresték kenyerüket az nem lényeg, de az elárulhatom, hogy ők teljesen tisztességes módon. Úgy nevelkedtem, mint a többi pénzes poronty: elit oktatás, külön zeneórák, etikett mesteri szintre emelése. Hogy én nem őrültem meg már akkor… Olyan 8 éves lehettem, mikor született egy kistestvérem. Különösebben nem rázott meg, sőt, őrültem neki. Mindig is idillikus volt a kapcsolatunk… a körülményeket tekintve. Ahogy nőttem feltűnt, hogy nincs valami rendben a családban: apám egyre többször jött haza matt részegen és anyámon egyre többször jelentek meg véraláfutások és verés nyomai. Pedig nagyon szép nő volt… Persze mikor rákérdeztem kikerülte a választ. Csak később jöttem rá, hogy apám veri őt. Mindig úgy intézte, hogy mi ne hallhassuk. Gusztustalan. Aztán egyszer, tök véletlen szemtanúja voltam ennek és közbeavatkoztam. Pofont kaptam válaszul. Attól az estétől viszont már nem rejtve tette ezt apám. Persze, én mindig igyekeztem leállítani a részeg randalírozását minél hamarabb, hogy se anyának, se Lilianenak ne legyen bántódása. Ő akkor még nagyon kicsi volt, a lelkében egy ilyennek a látványa komoly bajokat okozhatott. A bátyja vagyok, meg kell védenem mindentől.
Ja, eközben én elkezdtem kamaszodni és az iskolában (annak ellenére, hogy elit volt az is) rossz társaságba kerültem. Rendben, hogy elit nevelés blablabla, de a baj mindig megtalálja a rá fogékonyt. Középiskolás koromban a legjobb haverom vezetett be az alvilági életbe. Tetszettek ott a dolgok, ahogy pár ember tömegeket irányít és a nagyvilág nem tud róla semmit. Én is igyekeztem elkülöníteni ezt az életemet a másiktól. Egyre többet töltöttem alvilági körökben, ott eltanultam pár dolgot.
Otthon persze a helyzet nem változott semmit. Inkább rosszabbodott, az a részeg disznó egyre többször verte anyámat, aki valamilyen oknál fogva nem tett feljelentést. És én akárhányszor elmentem a rendőrségre a szüleim cáfolták a zsernyákok előtt az egészet. Így nem maradt más, hogy szembeszálljak az apámmal.
Egyszer, úgy 19 éves koromban egy nagy buli után késő este mentem haza. Nyugodt szívvel léptem le otthonról, mert úgy tudtam, hogy apánk elutazik. Azonban dulakodás nyomaira értem haza, és a nappaliban a földön síró húgomat láttam. Egyből odarohantam hozzá. A homloka fel volt sértve és ömlött belőle a vér. Gyorsan letakarítottam a fejét és bekísértem a szobájába. Majd szétvetett a düh és az ideg. Hatalmas lakásunkban könnyen apám nyomára bukkantam (csak az ordítását kellett követnem). Mikor megtaláltam épp az anyámat püfölte. Nekirontottam és letepertem a földre. Elkezdtem ököllel verni a képét majd a fejét a márványpadlóba kezdtem ütni. Részeg volt, így nem tudott egyből reagálni, de a kezében lévő törött sörös üveggel hirtelen megvágott. Ez még inkább felnyomta bennem a pumpát. Kicsavartam azt a kezéből majd átvágtam azzal a nyakát. Szinte egyből ellazult a teste, a vére rám spriccelt.
Megöltem az apámat. Más ember ekkor tuti megijedt volna, és bánni kezdte volna, én azonban semmi ilyet nem ismertem. Viszont megkönnyebbülést és örömet igen. Végre nem kell félnie anyámnak. Még mindig apám felett térdeltem, mikor a rendőrök kijöttek (nem tudom már, hogy ki hívta ki és mikor). Egy jó ügyvédnek hála elég hamar kijelentették, hogy önvédelemből gyilkoltam és felmentettek. Az volt az első gyilkosságom de nem az utolsó.
Mint említettem sok időt töltöttem az alvilágban viszonylag fiatal korom óta. Mint bárki más én is legalulról kezdtem, de ahogy telt az idő és egyre több tudást sajátítottam el, egyre fentebb kerültem a ranglétrán. Nagyképűség nélkül kijelenthetem, hogy mindig a legjobb voltam abban, amivel épp megbíztak: eleinte csomag illetve információszállítás majd egyre komolyabbak: rablás, emberölés. Apám megöléséig tartózkodtam a gyilkolástól, de azután rájöttem, hogy élvezem csinálni. De ettől nem lettem egy gyilkoló gép, csak ha kell… Na, de vissza a fő vonalra: szóval, a főnök is elégedett volt vele és az egyik jobb kezévé fogadott. Aztán kijelentette, hogy ő visszavonul és engem nevez ki, mint utódjának. Ugye, milyen király? Nem meglepő módon, voltak páran akik szívesebben láttak volna magukat az én helyemen… béke poraikra.
Mit is mesélhetnék még? Anyánknál 3 éve rákot találtak, egy év múlva már a temetését kellett intéznem. Azóta én nevelem Lilanet, ami eléggé érdekessé teszi a dolgokat.
Fél éve volt az a robbanás, gondolom te is emlékszel rá. Hallottad azokat a pletykákat, hogy azóta néhány embernek valamilyen képessége lett? Elárulok neked egy titkot: igaz. Nekem is van. Valami oknál fogva lazán átmegyek a falakon és ilyenek, sőt még durvábbra is képes vagyok.
És, hogy miért voltam, hozzád ennyire őszinte? Nem kell tartanom attól, hogy elcsicserged, hiszen a halottak nem beszélnek. Oh, most miért kell rángatózni? A fiúk erősen a székhez kötöttek! De nyugi, ígérem gyors és fájdalom mentes leszek. Látod, itt van a kezemben ez a fegyver, jól célzok. Ugye, hogy sokkal jobb, mintha előtte még meg is kínoztalak volna? Na de most: Adieu!